Újra suli...

Igen, kétségtelenül mi vagyunk az idióták, mert mindig elfelejtünk a szünetben tanulni. Így most aztán szidhatja mindenki szegény teremtőt, meg a keddet, de hiába... holnap akkor is töri- és magyar dolgozat, bioszfelelés, és nekem egy délutáni média...
Szenvedünk a saját hülyeségünk miatt. Átállok az "ez van" világnézetre, és éjfélig küzdök. Utána már csak bízva bízok... :)

:)

Most, hogy már 2010-et írunk, és túl vagyunk a egy (több értelemben is) fergeteges bulin, ideje lenne összeszednem magam. Ehelyett csak ülök és bámulok magam elé, illetve a monitorra, fejemben a tegnap esti és a mai emlékképekkel.
Mert jó volt Adri szobájában, majd az autóban teli torokból az Oroszlánkirály 2. betétdalait skandálni, és jó volt pezsgőt inni energiaitallal, meg jó volt meggyes kókuszgolyót enni és a csendes megfigyelő szerepébe bújni a Maci ölében... aztán persze jöttek "nem volt jó" kategóriás dolgok is, de ezekről inkább nem ejtek szót. Elég adrenalin fogyott már el miattuk.
A hajnali hazajövet - vonattal, villamossal és busszal- még kérdéses, hogy melyik kategóriába sorolandó.
Mindenesetre megállapítottam, hogy az alvás akkor esik a legjobban, amikor az ember lánya halálosan fáradt, annyira, hogy már beszélni sincs ereje, és a fogmosás, valamint a (10kilónyi) smink lemosása után egyenes irányban bedől a megvetett ágyba. Kizárt dolog, hogy ennél jobb alvás létezik. Pláne, hogy a Maci és a mázlista lány orra a takaró felett összeér... :) és biztonság... és szeretet... és béke van.
Képek meg a mappában lesznek. :)
B.Ú.É.K Mindenkinek!

Drága kiskutyám, Denny elaltatásával kapcsolatban csak annyit, hogy... szerettelek és mindig szeretni foglak. :(

(H)uhu

Van olyan is (-ha valaki nem érzékelné a finom utalást- például most), hogy derűsebb színben látom a világot.
Illetve fehérben. :) Kitarthatna karácsonyig, nagyon szép a város így.
És úgy érzem, több erőm van. (Bár kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy ez csak illúzió, ugyanis a "reggel korán felkelek /*hahaha...*/ és még tanulok egy kicsit" még mindig nem működik. Az "este még egy kicsit fennmaradok" viszont annál inkább...)
Szánkózni, korizni és (nem szövetkabátban) hógolyózni szeretnék. Meg békés karácsonyt és őrült szilvesztert. Meg több tehetséget a videókészítéshez/számítógépkezeléshez. Meg több ilyen (tegnap este előforduló) "meg tudom csinálni a matek házit" élményt. Meg több... ....
a telhetetlen méhecske elmegy aludni. Jóéjszakát mindenkinek.

Ui: Két számból csak egyet rontottam el a karácsonyi koncerten. Ez egy darab (plusz 10 perc) próba mellett a'sszem egész jó arány. :)

Van olyan, hogy túl sok minden, és
A legrosszabb, mikor egy szavam sincsen
Csak magamban átkozom az elmúlt időt
És csak magamban sírom a szebbik jövőt.
Van olyan, hogy túl más minden, és
A legrosszabb, ha nincs, aki értsen.
Vagy ha van, aki értsen, de nincs aki hallja
Az üvöltést, mi gyógyírt kér a bajra.
Van olyan, hogy túl szép minden.
A legrosszabb, mikor gyorsan vége.
És hiába valóság, ha mégsem álom.
Nem addig tart, míg én kitalálom.
Van olyan, hogy túl csöndes minden.
A legrosszabb, ha semmi zaj nincsen
És csak a szívem dübörgése hallatszik,
Mikor magányom nehéz fala rám omlik.
Van olyan, hogy egyszerű minden,
A legrosszabb, ha küzdelmem sincsen,
Mert nincsen miért fölemelnem fejem.
És nincsen kinek nyújtanom a kezem.
Van olyan, hogy túl sok már minden,
A legrosszabb, hogy legbelül érzem
Valamit mindenképpen elvesztek.
S nincs kinek mondjam, mennyire félek.

.....

A jóról nem tudok írni. Pedig van egy kevés. Majd a képek beszélnek.

Nincs... ma lázadok. :D

A tegnapi napomról nem könnyű szívvel nyilatkozom... egyszer még a sírógörcs is megkörnyékezett, de legyőztem. Legyőztem Ceglédet, és legyőztem önmagam is. A nap vége pedig jó lett. Egyrészt, mert sikerült elintéznem mindent. És főképp, mert jött a Maci, aki elvisel, sőt aranyosnak és *c*u*k*i*nak tart akkor is, mikor éppen a létező legidiótább énemet veszem elő, és perceken át levegő után kapkodva, vergődve és sikítozva röhögök, vagy amikor rámtör a hullaeffektus, és csak lefele tudok esni, és magyarázom, hogy a süti nem éhes, és erre mondja, hogy Ő is tud ám hülye lenni, én meg vállat vonva elhúzom a számat, és rávágom, hogy tudom.... De persze nem úgy értettem... :D Áááá. Nem is tudom ezt a hangulatot kellőképpen visszaadni. Úgy, de úgy szeretlek... :)

A bécsi kirándulás viszont ugrott, mert a munka egy hét múlva szombaton kezdődik. Nem lesz könnyű, tudom én. De mi könnyű manapság ezen a világon?!
"...hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék, és itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni. De a hang, ami hív, de a jel, ami szól még nem mond semmit, meddig élek, s lesz-e út, hogy visszatérjek." Hajrá Tabáni István! (Meg persze Horváth Tomi!.... csak hogy meglegyen a féltékenységi minimum.:P)

Az viszont tényleg ciki, hogy nem tudok kiigazodni a hülye aluljárókon. Csak elveszetten cikázok ide-oda, mint whiskascica a dzsungelben, és biztosra veszem, hogy a középen álldogáló virágot, zoknit,világító-éneklő-cirkáló rénszarvast árulók már lassan megismernek, mivel már tizenötödszörre viharzom el előttük (ugyanúgy a rossz lépcső felé). Nem hinném, hogy valaha is belejövök ebbe. Inkább mindig 10 perccel előbb fogok elindulni. :D

Oké. A reklámok idegesítőek. Legalábbis 99,9 %-ban. De a "Benkő feleséget keres"... na az már mindennek a teteje. Vagyis inkább a legalja. Nem lehetne tüntetést szervezni, hogy levegyék a műsorról? Komolyan. Biztos nem csak az én idegeimet viseli meg a látvány, és a hangok. (Pl. érzéki nyögdécselés a reklám végén... hát PFUJ! Vizuális típus vagyok, és amit ilyenkor magam előtt látok, az cseppet sem segíti az egészséges énfejlődésemet.) Tényleg ennyire érdekli Magyarországot Benkő Dániel házas(társkereső)- és nemi élete?? Ennél mélyebbre nem is süllyedhetne a magyar televíziózás.

Aztapaszta(lataim)

Sosem gondoltam volna, hogy egy diákmunkához ENNYI papír szükséges. Ma, miközben fel-alá bolyongtam a Blahán a Workland-irodát keresve (mert természetesen a buszról leszállva kapásból az ellenkező irányban indultam meg, mint kellett volna:), azt hittem, ezzel vége is lesz a papírmunkának. De felvilágosítottak; közel sem. Egészségügyi könyvecske, vagy helyette (?!) bőrgyógyászati papír, iskolalátogatási igazolás, adókártya ( egy közbeékelt gondolat: "...dehát ez nem csak a felnőtteknek kell??... ja, tényleg ...már én is az vagyok!...")... Ma az irodában kitöltöttem legalább 10 nyomtatványt, és ez még csak a kezdetek kezdete volt. Én meg naivan azt képzeltem, a tüdőszűréssel elintéztem mindent. Látszik, hogy kezdő munkavállaló vagyok.
Remélem, a jövő héttől tudok majd kezdeni. Kell a pénz a karácsonyra. Meg sok mindenre.

Egyetem/főiskola/ netán levelező tagozat...?
Kavargok az űrben, körülöttem sűrű "nem tudom"-köd. Úgy érzem, nem vagyok elég jó semmiben. Az önbecsülésemet egyértelműen a hülye videós feladatok taszították ilyen mélyre, úgyhogy ma kifejezetten kedvem lett volna sikítani egyet-kettőt örömömben, hogy végre elkezdtük az újságírást tanulni. A fülemen jönnek ki a (megvághatatlan) videók.
Én írni akarok, nem videókat vagdosni.
Úgyhogy írok is, például majd a szalagavatóról, ha már Szati ma úgyis felkért minket erre a feladatra.
Mit kellene vajon csinálni a suliújsággal /vagy a szerkesztőkkel(?)/, hogy TÉNYLEG érjen is valamit, és ne legyen állandóan egy hónap fáziskésés? Javallatokat meghallgatok.

Jó dolog átpakolni a pénztárcámat. A régiben, amit most használni fogok (mert farmer és mert szép:) találtam egy ezrest. Fél órát gondolkodtam, miért is dughattam el, de nem sikerült emlékeznem. Úgyhogy inkább megveszem a törikönyvet belőle. :P
------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha esetleg valaki úgy érezné, hogy én egy igazságtalan, önismereti zavarral küzdő, szavaszegő, éretlen gyerek vagyok (erős a gyanúm, hogy így lettem elkönyvelve), az lehetőleg olvassa el ezt. http://cotcot.hu/divat/cikk/5110
Talán kitisztul a köd a sok félreértés után. Egyebet nem tehetek. A sajnálom pedig már sokszor elhangzott... Mindenesetre felismerni a másikat és köszönni azért szerintem nem luxuskategóriás dolog. Pont.

Vigyorgófejes beírás

Holnap ismét suli, de ez nem tud lelombozni, mert szuper hétvégém volt a Macimmal, akkoris, ha engem nem lehetett kirobbantani a "betegágyamból", akkoris, ha Ő kifigurázta a Csillag születik-szereplőket, (a kedvencemet is, de még hogy!), a stábot, sőt a reklmámokat is, és akkoris, ha mindig akadt valami apró-cseprő problémája... :) Mert szeretem. (Komolyan. És komolytalanul is...:D)
A hétfőket már kevésbé, de ugyebár ami nem öl meg, az megerősít. Suli után pedig vár a Workland, és a Burger King...
És mindjárt itt a december.
És én nagyon szeretek angolt tanulni. :)
"I'm so happy..."
=)