Nincs... ma lázadok. :D

A tegnapi napomról nem könnyű szívvel nyilatkozom... egyszer még a sírógörcs is megkörnyékezett, de legyőztem. Legyőztem Ceglédet, és legyőztem önmagam is. A nap vége pedig jó lett. Egyrészt, mert sikerült elintéznem mindent. És főképp, mert jött a Maci, aki elvisel, sőt aranyosnak és *c*u*k*i*nak tart akkor is, mikor éppen a létező legidiótább énemet veszem elő, és perceken át levegő után kapkodva, vergődve és sikítozva röhögök, vagy amikor rámtör a hullaeffektus, és csak lefele tudok esni, és magyarázom, hogy a süti nem éhes, és erre mondja, hogy Ő is tud ám hülye lenni, én meg vállat vonva elhúzom a számat, és rávágom, hogy tudom.... De persze nem úgy értettem... :D Áááá. Nem is tudom ezt a hangulatot kellőképpen visszaadni. Úgy, de úgy szeretlek... :)

A bécsi kirándulás viszont ugrott, mert a munka egy hét múlva szombaton kezdődik. Nem lesz könnyű, tudom én. De mi könnyű manapság ezen a világon?!
"...hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék, és itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni. De a hang, ami hív, de a jel, ami szól még nem mond semmit, meddig élek, s lesz-e út, hogy visszatérjek." Hajrá Tabáni István! (Meg persze Horváth Tomi!.... csak hogy meglegyen a féltékenységi minimum.:P)

Az viszont tényleg ciki, hogy nem tudok kiigazodni a hülye aluljárókon. Csak elveszetten cikázok ide-oda, mint whiskascica a dzsungelben, és biztosra veszem, hogy a középen álldogáló virágot, zoknit,világító-éneklő-cirkáló rénszarvast árulók már lassan megismernek, mivel már tizenötödszörre viharzom el előttük (ugyanúgy a rossz lépcső felé). Nem hinném, hogy valaha is belejövök ebbe. Inkább mindig 10 perccel előbb fogok elindulni. :D

Oké. A reklámok idegesítőek. Legalábbis 99,9 %-ban. De a "Benkő feleséget keres"... na az már mindennek a teteje. Vagyis inkább a legalja. Nem lehetne tüntetést szervezni, hogy levegyék a műsorról? Komolyan. Biztos nem csak az én idegeimet viseli meg a látvány, és a hangok. (Pl. érzéki nyögdécselés a reklám végén... hát PFUJ! Vizuális típus vagyok, és amit ilyenkor magam előtt látok, az cseppet sem segíti az egészséges énfejlődésemet.) Tényleg ennyire érdekli Magyarországot Benkő Dániel házas(társkereső)- és nemi élete?? Ennél mélyebbre nem is süllyedhetne a magyar televíziózás.

Aztapaszta(lataim)

Sosem gondoltam volna, hogy egy diákmunkához ENNYI papír szükséges. Ma, miközben fel-alá bolyongtam a Blahán a Workland-irodát keresve (mert természetesen a buszról leszállva kapásból az ellenkező irányban indultam meg, mint kellett volna:), azt hittem, ezzel vége is lesz a papírmunkának. De felvilágosítottak; közel sem. Egészségügyi könyvecske, vagy helyette (?!) bőrgyógyászati papír, iskolalátogatási igazolás, adókártya ( egy közbeékelt gondolat: "...dehát ez nem csak a felnőtteknek kell??... ja, tényleg ...már én is az vagyok!...")... Ma az irodában kitöltöttem legalább 10 nyomtatványt, és ez még csak a kezdetek kezdete volt. Én meg naivan azt képzeltem, a tüdőszűréssel elintéztem mindent. Látszik, hogy kezdő munkavállaló vagyok.
Remélem, a jövő héttől tudok majd kezdeni. Kell a pénz a karácsonyra. Meg sok mindenre.

Egyetem/főiskola/ netán levelező tagozat...?
Kavargok az űrben, körülöttem sűrű "nem tudom"-köd. Úgy érzem, nem vagyok elég jó semmiben. Az önbecsülésemet egyértelműen a hülye videós feladatok taszították ilyen mélyre, úgyhogy ma kifejezetten kedvem lett volna sikítani egyet-kettőt örömömben, hogy végre elkezdtük az újságírást tanulni. A fülemen jönnek ki a (megvághatatlan) videók.
Én írni akarok, nem videókat vagdosni.
Úgyhogy írok is, például majd a szalagavatóról, ha már Szati ma úgyis felkért minket erre a feladatra.
Mit kellene vajon csinálni a suliújsággal /vagy a szerkesztőkkel(?)/, hogy TÉNYLEG érjen is valamit, és ne legyen állandóan egy hónap fáziskésés? Javallatokat meghallgatok.

Jó dolog átpakolni a pénztárcámat. A régiben, amit most használni fogok (mert farmer és mert szép:) találtam egy ezrest. Fél órát gondolkodtam, miért is dughattam el, de nem sikerült emlékeznem. Úgyhogy inkább megveszem a törikönyvet belőle. :P
------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha esetleg valaki úgy érezné, hogy én egy igazságtalan, önismereti zavarral küzdő, szavaszegő, éretlen gyerek vagyok (erős a gyanúm, hogy így lettem elkönyvelve), az lehetőleg olvassa el ezt. http://cotcot.hu/divat/cikk/5110
Talán kitisztul a köd a sok félreértés után. Egyebet nem tehetek. A sajnálom pedig már sokszor elhangzott... Mindenesetre felismerni a másikat és köszönni azért szerintem nem luxuskategóriás dolog. Pont.

Vigyorgófejes beírás

Holnap ismét suli, de ez nem tud lelombozni, mert szuper hétvégém volt a Macimmal, akkoris, ha engem nem lehetett kirobbantani a "betegágyamból", akkoris, ha Ő kifigurázta a Csillag születik-szereplőket, (a kedvencemet is, de még hogy!), a stábot, sőt a reklmámokat is, és akkoris, ha mindig akadt valami apró-cseprő problémája... :) Mert szeretem. (Komolyan. És komolytalanul is...:D)
A hétfőket már kevésbé, de ugyebár ami nem öl meg, az megerősít. Suli után pedig vár a Workland, és a Burger King...
És mindjárt itt a december.
És én nagyon szeretek angolt tanulni. :)
"I'm so happy..."
=)

Átmenetidepi

Most, hogy már nincs lázam, és tudok tartósan, mindenféle köhögő- és tüdőkiköpő roham nélkül fél óránál tovább ülőhelyzetben maradni, írok egy keveset.
Egyrészt, mert az előző bejegyzés amolyan "sajnáljatokmár" jellegű volt, másrészt, mert (elnézést) rohadt unalmas 24 órán át feküdni az ágyban. Egyedül mindenképp... (Ez a mondat is mintha sajnálatért kiáltana, de ne vegyétek fel... tipikus beteghangulat.)
Meg tipikus hiányzikminden-hangulat. Hiányzik A Macim, Adri meg az irodalomórák, Alexa és a folyosón vinnyogás (kirándulásitabló-lefejelés), Vivi meg a vonatutak, bölcselkedések, Róbert a maga sziporkázó humorával, Pepe "Szejetlek!"e és az "Angaa "...
És már dolgozni akarok, túl lenni a féléven, letudni a fizikát (ami még másfél év, de hátha, ha nagyon akarom, jön Pán Péter és segít), végre egyszer gond nélkül megcsinálni valamilyen médiás-videós házifeladatot, és végre egyszer nem elfelejteni semmi fontosat.
És ezt mind csak én várom el magamtól, hol van még a környezetem...?
Most belegondolva, ez is sajnálós lett. A fenébe.
Peddig vannak emberek, vannak dolgok, amik sokkal, sokkal szomorúbbak. Csak épp mikor az embernek sok a gondja, mindig azt hiszi, ő az egyedüli nehézsorsú üldözött. Pedig közel sem. Sajnálom, Vivi, részvétem...

És még mindig sz*r a hangfalam, ezért (?) továbbra is csak egy dal jár a fejemben...
"Jön értünk egy másik hajó... a nap süt, és hull rám a hó... a mindenhol mindenható most változtat rajtam, és zuhog az eső...az égből a földre...ahogy az idő... csak változz örökre..."

Influenza

Fekszem, izzadok, köhögök, hörgök, sikítok a magas c-n, lázat mérek, gyógyszert eszek, üzemi mennyiségű teát iszom, és kérdezem a Minden6ó Jim Carrey-t, miért mindig a legrosszabbkor kell megbetegednem...?!
=(

"...szívetekben a tükör leszek."

A szalagavató végre lezajlott, félig-meddig ki is pihentem, bár ebben nem vagyok biztos, ha a tükörbe pillantva meglátom a Berényi Klaudia-táskás szemeimet. A műsorunk mindenesetre jól sikerült, az éneklés szintén (olyannyira, hogy gondolkozhatok, megyek-e Ki mit tud-ra...:), és ettől boldog lettem! :)
A Burger Kingbe felvettek, már "csak" a papírmunka van hátra, és megkezdhetem életem egyik új fejezetét, mint dolgozó nő. Köszi Vivi! ;)
A hétvégét Ricsivel töltöttem, fél napokat aludtunk, és megint illatos a plüssmacim... :)
Holnaptól újra visszatérünk a régi kerékvágásba (azaz jelen leszünk az órákon, és vélhetőleg tanulunk is, nem próbára járunk. Kicsit azért hiányozni fog ez az igazolt "lógás"..:)
Sírtam, mikor a táncoló barátnőmre néztem,és belegondoltam, hogy pár hónap múlva elballag, és rosszul éreztem magam amiatt, hogy a mi osztályunk nem táncolt ott az évfolyammal. Hanem jövőre, a kisebbekkel, akikkel nem vagyunk (még) igazán mély baráti viszonyban, velük kell végigcsinálnunk ezeket a közel sem könnyű hónapokat. Ez egy picit bánt mindegyikünket.
De az élet szép.
=)


http://www.youtube.com/watch?v=pb61krYpZAo

Sweet(?) :) 18.

3 napja felnőtt vagyok. Már ami a törvényt illeti...:)
Ez volt az első szülinapom, amit nem örömmel, hanem szorongással és rossz kedvvel vártam. Hirtelen rámzuhant a felelősségtudat (ami volt eddigis, na de mégis, azért mostmár sokkal! több kellene), a következőszülinapa19.-tudat, valamint a nemakarokmégfelnőni-tudat. Furcsa volt nagyon.
Ami örömet okoz(ott): 18 szál rózsa, fehér maci, Merci csoki, Adris&Encis kép, sárga virág, gyertya, macik:), üvegvirág, házi Baylies, Pepézés (kislány), scrapkép... no meg a tegnap esti buli! :)
Meg az elmúlt péntek-szombat és a mai nap nagy része...:)
...nem is olyan szörnyűséges 18 évesnek lenni. De azért... ha jönne a jótündér, kérném inkább mégegyszer a 17. életévemet. Kár, hogy nem így működik.

"Tévedni emberi dolog. Szeretlek."

"We were given 2 hands to hold. 2 legs to walk. 2 eyes to see & 2 ears to listen. But why only 1 heart? Because the other 1 was given to someone else - we just have to find it."

Én megtaláltam, aztán eldobtam... és tegnap, 8 fájdalmas, üres, értelmetlen nap után visszakaptam. És még soha, de soha nem voltam ilyen boldog mint most, és soha, de soha nem szerettem Őt jobban, mint most szeretem.
Rossz volt, nagyon rossz volt, főleg Neki. Főleg mert én okoztam. De ez kellett ahhoz, hogy megértsem, mennyire fontos nekem.
Már csak azt várom, hogy minden olyan legyen, mint rég. Mert olyan lesz. (Vagy talán még jobb.) Csak idő kell, mint mindenhez. És "nem lesz itt semmi baj."
Az biztos, hogy sosem felejtem el a tegnapi napot, a parkot, a vörös és sárga levelek között átszűrődő napfényt, ami ránk világított, amikor csendben álltunk, és szorosan öleltük egymást. Ott és akkor megszűnt létezni a világ. Béke volt és nyugalom. A szemem könnyes volt, de a szívem sebe elkezdett begyógyulni, és remélem, a Tiéd is. Akárhányszor elsuttognám még Neked azt a pár szót, amelyeket akkor suttogtam, ott; a semmi és a minden közepén, Beléd, csakis Beléd kapaszkodva...