Nincs... ma lázadok. :D

A tegnapi napomról nem könnyű szívvel nyilatkozom... egyszer még a sírógörcs is megkörnyékezett, de legyőztem. Legyőztem Ceglédet, és legyőztem önmagam is. A nap vége pedig jó lett. Egyrészt, mert sikerült elintéznem mindent. És főképp, mert jött a Maci, aki elvisel, sőt aranyosnak és *c*u*k*i*nak tart akkor is, mikor éppen a létező legidiótább énemet veszem elő, és perceken át levegő után kapkodva, vergődve és sikítozva röhögök, vagy amikor rámtör a hullaeffektus, és csak lefele tudok esni, és magyarázom, hogy a süti nem éhes, és erre mondja, hogy Ő is tud ám hülye lenni, én meg vállat vonva elhúzom a számat, és rávágom, hogy tudom.... De persze nem úgy értettem... :D Áááá. Nem is tudom ezt a hangulatot kellőképpen visszaadni. Úgy, de úgy szeretlek... :)

A bécsi kirándulás viszont ugrott, mert a munka egy hét múlva szombaton kezdődik. Nem lesz könnyű, tudom én. De mi könnyű manapság ezen a világon?!
"...hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék, és itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni. De a hang, ami hív, de a jel, ami szól még nem mond semmit, meddig élek, s lesz-e út, hogy visszatérjek." Hajrá Tabáni István! (Meg persze Horváth Tomi!.... csak hogy meglegyen a féltékenységi minimum.:P)

Az viszont tényleg ciki, hogy nem tudok kiigazodni a hülye aluljárókon. Csak elveszetten cikázok ide-oda, mint whiskascica a dzsungelben, és biztosra veszem, hogy a középen álldogáló virágot, zoknit,világító-éneklő-cirkáló rénszarvast árulók már lassan megismernek, mivel már tizenötödszörre viharzom el előttük (ugyanúgy a rossz lépcső felé). Nem hinném, hogy valaha is belejövök ebbe. Inkább mindig 10 perccel előbb fogok elindulni. :D

Oké. A reklámok idegesítőek. Legalábbis 99,9 %-ban. De a "Benkő feleséget keres"... na az már mindennek a teteje. Vagyis inkább a legalja. Nem lehetne tüntetést szervezni, hogy levegyék a műsorról? Komolyan. Biztos nem csak az én idegeimet viseli meg a látvány, és a hangok. (Pl. érzéki nyögdécselés a reklám végén... hát PFUJ! Vizuális típus vagyok, és amit ilyenkor magam előtt látok, az cseppet sem segíti az egészséges énfejlődésemet.) Tényleg ennyire érdekli Magyarországot Benkő Dániel házas(társkereső)- és nemi élete?? Ennél mélyebbre nem is süllyedhetne a magyar televíziózás.