♥

Volt már valaki augusztus 20.-án, a barátjával, az első közös "hónapforduló" alkalmából a Velencei-tónál? Egészen biztos.
De volt-e már valaki ugyanezen nap estéjén Pákozdon, az ingókövek mellett, és feküdt-e bombatölcsérben? Bámulta-e több mint egy órán át a csillagokat, miközben a világ minden valószínűség szerint legédesebb fiúja ölelte át? Kétlem...
Mert most kivételesen én vagyok a mázlista! :)

Ma újra belemélyedtem a "Mi leszek, ha nagy leszek?" témakörbe. Ismételten összezavarodtam. Azért felsorolom a lehetséges verziókat:
- riporter/újságíró
- műfordító
- pszichológus
- biológus
- (neadjisten, de hátha mégis(?)) tanár

Ki fejti meg helyettem a rejtvényt? Majd talán a pályaválasztási tanácsadó, ha eljutok hozzá a következő tanévben, ami, valljuk be, itt van a nyakunkon.
De lehet, hogy nem is kell ezen gondolkodnom. Lehet, hogy szülök 35 gyereket, és annyi GYES-t kapok, hogy szépen eléldegélünk majd a leendő férjemmel életünk végéig, remélve, hogy a 35-ből legalább az egyik csemete sokra viszi majd, és támogatja elesett szüleit... =D
Ezt csak a vicc kedvéért, és hogy látszódjon, milyen jól tudunk nem reális =) terveket szövögetni. De sebaj, lényeg, hogy mi jókat nevettünk. Az már nem biztos, hogy aki a közelünkben ült a strandon, ugyanilyen jól szórakozott. De nem érdekel.
Egyszer elsőhónapos az ember ... :) ♥