Lehetetlen a lányos (mégis fiúkkal tarkított) nyaralásunk élményeit úgy visszaadni, hogy más is könnyekre fakadjon és görnyedezzen, mint én, ha bevillan egy két emlékkép abból az egy hétből.
Így felsorolásszerűen nézzük, melyek voltak a legjobb pillanatok/történések:
Szandival eltöltött percek a konyhában - első fürdés a(z akkor még) jéghideg Balcsiban - siófoki kiruccanások, amiket röpke másfél óra készülődés előzött meg - németek -( Sprichst du DEUTSCH?? )-Nicola Kevin -Du bist cool! - Tanzen, nur tanzen und Par'y machen! - Enci hátmasszázsa - közös Kalinkázás, Hunorozás (:S), és főképp BB-zés - Mocsok kidolgozott felsőteste és lehengerlő szövege - fehérneműs fürdés (fotózása) - naplementés képek fotózása - esti beszélgetés a csillagok alatt kettesben - roskadásig teli szatyrok hazacipelése a boltból - enyhén sznob fiúcskák előli rafinált meglógás - Vivivel és Zsanival hármasban alvás (röhögés) - sípoló stégen napozás ("sz*rd már le") - őrültjeink vandálkodása - ...
... és végül, de nem utolsósorban a hazaút, amit szívem szerint a szörnyű percek címke alá is betennék. (- felsővezeték-szakadás- "séta" két városon át a csomagjainkkal - vonatra várakozás - ideges telefonálgatás ("Nem anya, NEM tudom, mikor jön a vonat!!") - bunkó kalauz - Dorka nagy esése - gyorsvonat érkezik... ("Igeeeeeeeeeeen!") - neccharisnyás kalauznő - táplálkozó útitársak szidalmazása (éhesek voltunk) - Lepsénynél 50 perc álldogálás, ami nagyon lassan telt el - és végül (nekem) végre-valahára Déli-pályaudvar. Adriék még átéltek egyet s mást Pilisig, de ennyi viszontagság bőven elég egy lapra. Nekünk is elég volt, egy jó darabig.
Azért jó volt ám, bármilyen idegesítőek is tudunk lenni olykor együtt. Meg külön-külön is.. :)
A lányos nyaralásról pedig annyit, hogy ott ismertem meg a barátomat, (aki egy édes Maci:), így a lányos jelzőt egy idő után illene már elhagyni. És a vicces az, hogy én voltam az, aki talán a legjobban tiltakozott az ellenkező neműekkel szemben. És végül, most mégis én örülök a legjobban, hogy odatévedtek.
Megjártam már Szárszót is, néztem Harry Potter és a Félvér Herceget Csekivel, aludtam és játszottam egy csomót Fruzsival, fürödtem Petrussal a Balcsiban, és úgy egészében élveztem a nyarat a megszokott módon.
Ma pedig indulunk Anyuval babázni és (én nővérezni is), aztán mamázni. Mert a rokonlátogatás is kötelező (de nem terhes) nyári programnak számít.
Írnék én még sokmindenről, de mennem kell becsomagolni, ami, mint tudjuk, nőknél nem egy egyszerű és rövidtartamú cselekvés...
Így most elköszönök, és igyekszem minél hamarabb újra írni. Mert már hiányzik a blogolás.
(Jó lesz végre angolt tanulni, mert miután nagy lelkesedéssel és reményekkel regisztráltam a Facebookon, elég hülyének érzem magam, tekintve, hogy csomó (elvileg nem fontos, de nekem az lenne) írkafirka angolul kacsint rám, és röhög a képembe...)
Bíbnek gratula itt is a sikeres nyelvvizsgához, Szandinak pedig nagy kalappal mára! :)
... amit hallgatni kell: Vanessa Carlton - A Thousand Miles
(És ha már a zenénél tartunk, RIP Michael Jackson; the king of pop.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése